Az ember társas lény - szoktuk hallani a jól bejáratott frázist. Ezen kijelentés bizonyára jó okot hordoz magában, de ami talán ennél is fontosabb, hogy további következményekkel is jár. Bár triviális kijelentésnek tűnik, de társas lényegiségünk egyik velejárója, hogy kommunikálunk egymással. Interakcióink során azonban gyakran kerülünk szembe olyan szituációkkal, amikor mondanivalónk úgymond "süket fülekre talál". Ilyenkor megkíséreljük az adott közlemény körülírását, ismétlését, és egyéb tisztánlátást segítő eszközöket alkalmazunk célunk elérése érdekében, mindezt ráadásul anélkül, hogy észlelnénk. Ezen szituációk bizonyos részében korrigálásunk segítségével sikerrel járunk - vagy úgy véljük, hogy sikerrel járunk -, míg más részében nem. Talán meglepő, de közléseink tele vannak "vakfoltokkal", sokmindenben hiányt szenvednek, gyakran zavarosak, kívülállók részére pedig akár egyenesen teljesen érthetetlenek. Hogy mennyire is, arra ezen tanulmány ad választ.